A túlhallás valódi probléma vagy városi legenda?

A keresőmotorok a túlhallás kifejezésre egyetlen, a tudományban elismert szakember által írt szakcikket sem találnak. Mégis a túlhallás gyanúja, vagy akár bizonyossága is az elmúlt másfél évtizedben egyre gyakrabban hangzik el szülők, fejlesztők, egyéb szakemberek szájából. Ezért érdemes kicsit közelebbről is megvizsgálni, hogy milyen esetekben merül fel a túlhallás vélelme.

Több beszélgetést meghallgatva, cikkeket, kommenteket olvasva megállapítható, hogy nem pontos definíció mentén használják a kifejezést. Nem ugyan arra gondolnak az emberek, amikor a túlhallásról esik szó.

Nézzük, milyen helyzetekben használják ezt a fogalmat

1.

Gyakran akkor beszélnek túlhallásról, ha valaki akár a halk hangokat sem képes eltűrni. Befogja a fülét, füldugóval, fülvédővel képes csupán elviselni a környezete hangjait, zaját.

(Autisztikus embereknél többször megfigyelhető ez a viselkedés.)

2.

Sokszor akkor merül fel a túlhallás „diagnózisa”, amikor a logopédusok által is rendszeresen alkalmazott tesztekből az derül ki, hogy az illetőnek problémát okoz zajos közegben pontosan megérteni a beszédet. Azaz az óvodában, iskolában nehezére esik odafigyelni, megérteni a feladatot, akár szófogadatlannak is tűnik a gyermek, mert a zajos környezetben elhangzó utasítást, információt nem, vagy nem jól hallja ki.

3.

Ha audiológusok, fejlesztők a halláküszöb mérése során, a görbének némely pontján kiemelkedő csúcsot találnak, a teszt készítői olykor túlhallással küldik tovább fejlesztésre a gyermekeket.

4.

Számos esetben a jó hallás ellenére is igencsak hangosan beszélőre mondják, hogy túlhallása van, csupán a hangossága okán.

5.

Továbbá megkésett beszédfejlődésnél, a logopédiai problémákkal, beszédhibával küzdőknél szokott felmerülni a túlhallás gyanúja.

6.

Illetve szóba kerül az ADHD, hiperaktivitás, figyelem- vagy egyéb magatartászavar kísérő tüneteként, vagy akár a probléma (részbeni) okozójaként.

Tehát azt tapasztaljuk, hogy nem pontosan megfogalmazott jelenségre, tünetre használják a túlhallás kifejezést, de a tapasztalt jelenségek problémát okoznak a tanulás, magatartás, fejlődés terén.

A fenti tünetekre, problémákra az egészségügyben alkalmazott nemzetközi besorolás szerint különböző diagnózist adnak

A hallásfeldolgozási és érzékelési zavar (auditory processing disorder, APD) kifejezést olyan probléma leírására használják, amelyeket nem a hallószervnek a betegsége, vagy nem megfelelő működése okoz, hanem a hangingerek feldolgozása, érzékelése érintett. Ez több részterületből áll, melyek közül nem feltétlen mindegyik terület működik egyformán gyengén:

1. Hanglokalizáció: előkészíti a megértést zajos helyzetekben vagy több emberrel folytatott beszélgetésekben (előfeldolgozás).
2. Auditiv szelekció: a beszédjelek kiszűrése a környezeti hangok közül, pl.több emberrel folytatott beszélgetésekben az idegrendszer komplex teljesítményének tekinthető.
3. Auditiv szeparáció (dichotikus hallás): lehetővé teszi, hogy a beérkező, de különböző hangjeleket mindkét fülben egyszerre, egymástól függetlenül dolgozzuk fel a hallási pályán, pl. két különböző szót. Ezt a funkciót is a hallórendszer komplex teljesítményének tekintik, és feltételezhetően a corpus callosum vesz benne részt.
4. Hallási differenciálás: pl. hasonló hangok különbségének felismerése pl. a „d” és „t”. Ez teszi lehetővé a gyorsan beszélt nyelv helyes felismerését.
5. Auditív azonosítás: felismerésének képessége, azaz egy adott hanghoz annak jelentését, betűképét rendeljük hozzá.
6. Hangok elemzése és szintézise: E funkciók alatt azt a képességet értjük, hogy a szavakból egyes hangok kihallásának képességét értjük, pl. az „l” hangot az alma szóból, vagy hogy az egyes hangokból a helyes szót képezzük (pl. az ajtó szót a „a” – „j” – „t” – „ó” hangokból). Ez az írás-olvasás alapja. Ha ez a készség gyenge, akkor az írás-olvasás elsajátítása, szövegértés, helyesírás lesz nehéz.
7. Rövid távú auditív memória: A hallott információk rövid távú memorizálása jelentős jelentőséggel bír a tudatos feldolgozás szempontjából.

A hiperakuzisnak komoly szakirodalma van. Ez olyan állapot, amelyben a többség számára kényelmesen elviselhető hangok is túlzottan hangosnak, kellemetlennek vagy akár fájdalmasnak tűnnek az érintett személy számára. Egy észlelési zavar, amely a hangokra való fokozott érzékenységet jelent, és jelentősen befolyásolja az életminőséget. Az érintett stresszt, szorongást él meg: kialakulhat a hangoktól való félelem (fonofóbia), ami szociális visszahúzódáshoz vezethet.

Hiperakuzist okozhat egy hangos koncerten való részvétel, nagy hanghatás, de pontos okai nem mindig ismertek, többször társul más egészségügyi problémákhoz. Néhány lehetséges kiváltó tényező: fülsérülések, túl erős zajnak való kitettség, fejsérülések, az agyi hallóközpont túlzott aktivitása vagy szabályozási zavara, fülzúgás (tinnitus), Menière,.

Összességben elmondhatjuk, hogy a köznyelvben túlhallásként megnevezett jelenség akár komoly nehézséget, akadályt is jelent az egyén számára, befolyásolhatja mindennapjait, tanulását, munkáját.